Nyaralás utáni depresszió, vagy mifene

Már vagy két hete itthon vagyunk, de minden nap nyöszörögve gondolok arra, hogy ez már nem a vakáció, dolgozni kellene. Valahogy nehezen megy a visszaállás.

Kezdetben mindent a jetlag-re fogtam, aztán észrevettem, hogy minden levelemre „OOO” (irodán kívül vagyok) válasz érkezik, úgyhogy nem érdemes strapálni magam – de tényleg nem dolgozik senki augusztus első két hetében? -, aztán rájöttem, hogy milyen kellemes minden reggel későn munkába indulni, ámde korán hazaérkezni. Aztán érdeklődésem áthelyeződött az elmúlt hónapokban nyitott éttermek és cukrászdák felderítésére, minden napomat igyekszem egy új kulináris csodával megbolondítani.

Aki ismer, az tudja, hogy ez a viselkedés részemről szokatlan. Nyaralás ezerrel, majd munka ezerrel. Igaz, nem uborkaszezonban szoktam visszajönni.

Szokatlan jelenségre tudományos magyarázatokat is találtam.

Van ez az ún. „Nyaralás utáni kedvetlenség” (Post Vacation Blues, PVB) –mire nincs tudományos magyarázat? – ami szerint, ha egy hosszabb, nagyon várt és izgalmas nyaralásból hazatérsz, akkor erőteljesen arcul csap a normál rutin, a mindennapok szürkesége. Nyilván fokozza ezt a különbséget, ha a nyaralásod nagyon eltért a munkás mindennapoktól. Szóval ettől a szembesüléstől lehet, hogy étvágytalan leszel, rájöhetsz, hogy milyen unalmasak a mindennapjaid és ez bizony fájdalmas lehet, elképzelhető, hogy erős nosztalgiád lesz a nyaralás minden perce iránt, néhány esetben még depresszió is követheti a hazatérést. A jet lag pedig csak fokozhat mindezen.

A definíció minden elemét tüzetesen megvizsgálva, nekem nincs nyaralás utáni depresszióm. Az étvágyam kitűnő –sajnos-, sokszor gondolok „nosztalgikusan” kamaszgyerekeim beszólására a nyaralásunk alatt („Ha még egy Nemzeti Parkot megnézünk, esküszöm, hogy felkötöm magam.”) és a mindennapjaim sem unalmasak. Mégis nehéz. Szóval nem depresszió, vagy rosszkedv, egyszerűen csak nehéz.

A netet felcsapva és barátokat felkérve számtalan jobbnál-jobb ötletet kaphatunk arra, hogy hogyan küzdjük le ezt a nehéz időszakot (ami egy naptól hetekig is tarthat). Jöjjön tehát a titok, ki, hogyan csinálja, mitől könnyű (vagyis könnyebb) a visszatérés, akár PVB-vel, akár nélküle:

1. Tegyél rá még egy napot! Azaz ne ugorj azonnal fejest a munkába. Legyen egy plusz napod az átállásra, amikor csak könnyen, lazán, gyengédebb munkatempóval kezded el feldolgozni a felgyülemlett feladatokat. Van, aki azt mondja, hogy legyen ez egy rövidebb munkanap, van, aki azt tanácsolja, hogy ez a napod még a publikum felé legyen szabadság (azaz még aznap is legyen beállítva a maileden az OOO) és dolgozz még inkognitóban. Választhatod azt is, hogy ezen a napon otthon kezded el feldolgozni a felgyülemlett emaileket, vagy éppen a kimosandó szennyest. Rutinosabb rókák az első munkanapra sosem tesznek be meetinget, csoportmunkát.
2. Van, aki meg se szólalna. Bejönne ugyan, de csendben. Egyszerűen – talán energiaspórolás végett is hasznos – egy táblát tenne ki (ld. ábra -Barbara és Tibice javaslata az első munkanapra (Máté Barbara rajza)). Introvertáltaknak melegen ajánlott.
3. Ne habozz, ugorj fejest! Van, aki azt javasolja, hogy a repülőről/hazaútról egyenest és azonnal indulj be a munkahelyedre, ne gatyázz. „A nyaralásról érkezz egyenesen a meetingre, öltöny a bőröndben, így nem kell bajlódnod az átállással”.
4. Rakj rendet! Ez a javaslat nekem év közben is bejönne, nemhogy nyaralás után. Abban segít, hogy míg fizikailag elteszed, kidobod, ledarálod, feladod, addig szép lassan számba is veszed, netán kedvet is csinálsz magadnak munkáidhoz, feladataidhoz.
5. Menj el legalább 4 hétre nyaralni. Ez egyik barátnőm tapasztalása a nyárról. Szerinte ez már olyan hosszú idő, hogy az alatt csak kevés dolog vár meg, minden sürgőset meg kell csinálni az épp dolgozó kollégáknak.
6. Gyere vissza úgy, hogy 1-2 munkanap után jöjjön már a hétvége. Ez a lassú kezdetet és a még az „otthoni elcuccolásra is van időm” vágyunkat segíti.
7. Töröld a szabi alatt érkezett mailjeid. Ezt csak a hard core-os, nagyon biztos talajon állóknak javasolnám. (Vállalkozóknak nem). „Úgyis megtalálnak, ha fontos” csak néhány szervezet és vezető kiváltsága. De azért próbáld ki és mesélj az eredményről!
8. Gondoskodj már most a következő szabadságról, élvezetes programról! Azaz legyen már a fejedben, hogy mi lesz a következő, várva várt programod. Legyenek azok az őszi kirándulások, egy találkozó, vagy épp a karácsony.
9. Az első napod „kezdd egy óriási habos, karamellás kávéval”. Ki-ki kedvenc italával helyettesítheti. Emellé –ha van – kedves kollégád, esetleg már beszélgethettek munkáról.
10. Nyomjunk be egy jó zenét! Bizonyos dallamok olyan nagymennyiségű dopamint szabadítanak fel, melyek boldogságérzetünkre hatva talán még az átállást is megbolondítják. Persze a kívánt irányban. (Bővebben: http://index.hu/tudomany/2015/08/15/szex_drogok_rock_n_roll/) . Ezt most Pétertől meg is kaptam (Rocco & Buscemi).
11. Vegyél egy szép új meetinges göncöt, hogy már alig várd A MUNKÁt. Ez lehet, hogy csajos, de nagyon tetszik.

Hosszú a lista és nyilván lehetne még hosszabb. Én a kávézást, a következő nyaralás megtervezését, a lassú indítást kipróbáltam. Sajnálattal jelzem ugyanakkor kedves kollégáim felé, hogy a rendrakás most sem ment.

 

Köszönet a sok tippért Barbara, Andi, Réka, Klára, Kata, Fanni, Angi, Gyime, Laci, Mr, Péter és Attila!

Szabó Zsófia, szervezetfejlesztési konzulens, coach